Ha nagyszámú virtuális kiszolgálót irányít, vagy több csupasz fém szerverről tárol anyagot, akkor kihívás elé áll. Egy olyan konfigurációs eszköz, mint például az Ansible, segít fenntartani az irányítást a számos rendszeren kiszolgált alkalmazások vagy oldalak felett. Mivel nyílt forráskódú, telepítheti meglévő Ubuntu Server 16.04 telepítésre.
Az Ansible telepítése teljes egészében a CLI interfészen keresztül történik, és a bemutató itt az Ubuntu Server 16.04 alapszintű, nem igényes felhasználói felület nélküli telepítését használta. Ha telepítette a Unity-t, a GNOME-ot vagy bármi mást, például az Xfce4-et vagy az LXDE-t, akkor a folytatás előtt egyszerűen nyisson meg egy terminált az alkalmazás menüjéből.
1. módszer: Az apt-add-repository telepítése
Ha az Ubuntu Server 16.04 telepítése már lehetővé teszi az apt-add-repository szolgáltatás használatát, akkor ugorjon a 2. módszerre. Ellenkező esetben adja ki a következő parancsokat, majd minden alkalommal írja be az Enter billentyűt:
sudo apt-get frissítés
sudo apt-get install szoftver-tulajdonságok-közös
2. módszer: Az Ansible Repository hozzáadása
Most, hogy tudja használni az apt-add-repository-t, használja a sudo apt-add-repository ppa: ansible / ansible-t a szükséges lerakat hozzáadásához, és az sudo apt-get update használatával indexelje. Az indexelés után használja a sudo apt-get install ansible alkalmazást a csomag telepítéséhez. A virtuális konzol vagy a terminál rengeteg szöveget dobhat rád, de egyszerűen várhat, amíg a felszólítás visszaküldik Önnek.
3. módszer: Az SSH funkcióinak konfigurálása
Adja ki az ssh-keygen -t rsa -b 4096 -C „friend@emailbox.addy” parancsot, miközben a friend@emailbox.addy szót cseréli le a kulccsal társítani kívánt e-mail címmel. Ne használjon jelszót, ha kéri, hogy készítsen egyet, hanem egyszerűen nyomja meg kétszer az Enter billentyűt. Az Ansible nem tud csatlakozni a hozzáadott szerverekhez, ha jelszót ad meg. Miután ezzel végzett, adja hozzá az új kulcsot az ssh-agent bash, majd az ssh-add ~ / .ssh / id_rsa használatával, mielőtt átmásolja az ssh kulcsot az összes szerverre, amelyet kezelni kíván.
Másolja a kulcsot a szerverre az ssh-copy-id user@xxx.xxx.x.xxx paranccsal, az X-eket cserélje le a kérdéses kiszolgáló IP-címének tényleges számjegyeire. Valószínűleg a távoli felhasználó jelszavát kéri. Miután mindent beírtak, kipróbálhatja, hogy a kapcsolat jó-e, ha beírja az ssh friend@xxx.xxx.x.xxx szót, kicserélve a barátot a domain előtti e-mail nevére, az X-eket pedig ismét az IP-címre. Nem kell megadnia jelszót. Ha minden működik, akkor egyszerűen írja be az exit parancsot, és lépjen tovább.
4. módszer: Az önmagának konfigurálása
Az Ansible a saját gazdagépfájlját használja, ezért használnia kell 
hogy szerkessze. A vi helyettesíthető egy másik CLI szövegszerkesztővel, ha telepítette, ha szeretné, például nano. A fájl legalsó részéhez adjon hozzá egy sort, amelyen szerepel a [web-szerverek], majd az alatta lévő soron ismét az IP-címet. Add hozzá sorokat, ha további IP-címeket kell hozzáadnod. Mentse és zárja be a fájlt.
Amikor visszatér a felszólításhoz, adja ki az ansible all -m ping parancsot, és nézze meg az eredményt. A sikert kell olvasnia.
Ha bármilyen hibát jelez, akkor valószínűleg a gazdagép fájl a hibás. Lehet, hogy szerkesztenie kell 
újra, és adja hozzá az ansible_password opciót. Menjen ismét a fájl aljára, és hozzon létre egy újabb sort, csak [web-server: vars] -t téve rá, alatta egy sorral, amelyen ansible_password = X szerepel.
Töltse ki az X-et a sudo jelszavával, és futtassa újra a tesztet. Most sikeresnek kellene lennie.
2 perc olvasás
