A SATA meghajtók mellett bizonyos fokig még léteznek hagyományos párhuzamos ATA lemezek. Megszokhatta, hogy a PATA-t IDE névvel vagy számos más névvel hívja. Ha aktív gépet futtat, valószínűleg nem akarja megnyitni az esetet, csak hogy megnézze, milyen interfészt használ a rendszere. Akik rendelkeznek bizonyos típusú Linux táblagépekkel és miniatűr jegyzetfüzetekkel, lehet, hogy nem is tudják kinyitni az ügyet, hogy megnézzék, mi történik bent.
Szerencsére van egy egyszerű parancs, amely tájékoztatja Önt arról, hogy milyen eszközzel dolgozik. Valójában van még néhány egyéb eszköz, amely valamivel több információt adhat a lemezéről, ha véletlenül keresi. Ezen eszközök bármelyike hasznos lehet attól függően, hogy milyen feladatokat kíván végrehajtani a rendszerével.
1. módszer: Az lspci parancs használata
Bár ez nem teljesen szabálytalanság, egyszerű, egyszerű lspci vonallal ellenőrizheti, hogy van-e SATA vagy PATA merevlemeze. Ez a módszer nem mindig érzékeli a meghajtó típusát, de ha mégis megteszi, akkor azonnal és abszolút minimumot játszva. Sok más módszerrel ellentétben valójában nem is kell szuper felhasználói adminisztrátori hozzáféréssel rendelkeznie, ami rendkívül könnyen használható és a goto módszert teszi lehetővé a legtöbb ember számára, aki gyorsan meg akarja ismerni a lemezét.
Nyisson meg egy terminált fent a Ctrl, az Alt és a T lenyomásával. Érdemes megkeresni a Terminal szót az Ubuntu Unity Dash-ből is. A KDE, LXDE és Xfce4 felhasználók rákattinthatnak az Alkalmazások menüre, rámutathatnak a Rendszereszközökre, és kiválaszthatják a Terminál menüpontot is. Ha a parancssorba ér, írja be az lspci | parancsot grep SATA; lspci | fogd a PATA-t és nyomd meg az Enter billentyűt. Ha másolta ezt a sort, akkor vagy a Shift, a Ctrl és a V billentyűkombinációval illessze be a beillesztéshez, vagy kattintson a terminál ablakában a Szerkesztés menüre, és válassza a Beillesztés lehetőséget. A parancssori környezetben nem lesz a normál grafikus beillesztési parancsikonja.
Ha minden működött, akkor készen van, mert kapott egy üzenetet, amely felolvassa, hogy milyen típusú merevlemezt vagy SSD-t használ, valamint azt a típusú interfészt, amelyhez csatlakozik. A leírásban közvetlenül a SATA-t vagy a PATA-t kell olvasnia. Valószínűleg lesz egy sora magának a lemeznek, egy másik pedig a vezérlő interfészéhez. Ha csak ennyit keres, akkor kész, mert egy egyszerű paranccsal valóban megtalálta azt, amit keresett. Ne feledje, hogy az újabb lemezek döntő többsége nem használja a régebbi szabványt, de előfordulhat, hogy látja, ha több szüreti felszereléssel dolgozik.
Van egy vékony lehetőség, hogy egyik kifejezést sem fogja látni, mert a rendszer a meghajtóját valami egzotikusabbnak mutatja be, mint a két szabvány bármelyike. Ha ez a helyzet, vagy ha inkább egy teljes információt szeretne a meghajtóról, akkor olvassa el.
2. módszer: Az lshw program használata
Mielőtt kipróbálná ezt a következő módszert, ne feledje, hogy rengeteg részletes információt fog rád lőni. Ez elsőre kissé zavarba ejtő, de tökéletes, ha meg kell tanulnia a lemezét! A parancssorba írja be a sudo lshw -class lemezt, és nyomja meg az Enter billentyűt. Valószínűleg nem szokott egy kicsit várni az ilyen terminálprogramok futtatására, de eltart egy ideig, mire információkat gyűjt a lemezéről.
Valószínűleg felfelé és lefelé akar görgetni, mert ha van optikai meghajtója vagy másodlagos merevlemeze, akkor ez rájuk is tekinteteket adott. Megmondja a termék számát, valamint a lemeztípus leírását. Ha alkatrészek átrendezésére vagy ilyesmire van szüksége, akkor valójában átmásolhatja a termék számát, majd online megkeresheti a pótalkatrészek megtalálásához. Ez nagyszerű azok számára, akik nem akarják, hogy leállítsák a rendszerüket a pontos modellszám ellenőrzéséhez.
Érdekes módon előfordulhat, hogy a lemezed SCSI meghajtóként van megjelölve, ha kissé kétséges, hogy a gépedhez van-e csatolva egy SCSI adapter. A Linux disztribúció egyszerűen így emulálja az interfészt, mint kényelmes módot a meghajtóval való interakcióra. Ha olyan sort lát, amely a következőt írja le: „description: ATA Disk”, akkor tulajdonképpen ez a meghajtója. Előfordulhat, hogy információkat is lát egy csatolt optikai meghajtóról, amelyet ekkor mellőzhet. Ennek ellenére a jövőben érdemes ezt a parancsot használni a telepített optikai meghajtó típusának felolvasására, ha egyáltalán van ilyen. Esetleg észlelheti az USB interfészen keresztül csatolt lemezeket is.
3. módszer: A GNOME Disks segédprogram használata
Ha telepítve van a GNOME Disks alkalmazás, akkor elindíthatja úgy, hogy rákeres az Ubuntu Unity Dash eszközre. Esetleg kattintson az Alkalmazások menüre, válassza a Kiegészítők elemet, majd kattintson a Lemezek elemre, vagy a terminál parancssorába írja be a gnome-lemezeket. Alapértelmezés szerint a fő merevlemezre vagy az SSD-re kell állítania.
Ha csak ezt az ablakot nézi, akkor megmutatja a particionálást és a fájlrendszer információkat. Ha SMART adatokat szeretne látni, akkor tartsa lenyomva a Ctrl billentyűt, nyomja meg az S gombot, vagy kattintson a jobb oldali menüre, és válassza a SMART Data & Self-Tests lehetőséget.
Egy újabb finom oldallal kezeljük az Ön által használt lemezt. Ez különösen akkor hasznos, ha ellenőrizni szeretné a meghibásodás előtti állapotokat, és figyelmeztetést szeretne kapni arról, hogy hamarosan kiadja-e a lemezt. Ez a program sokkal több információt nyújt, mint akár a másik két lehetőség is, de ez azt jelenti, hogy minden bizonnyal először ki akarja próbálni a másik két módszert, mivel közel sem kell ekkora görgetést igényelni.
4 perc olvasás
