A zRam egyike azoknak a technológiáknak, amelyek immár integrálva vannak a Linux kerneljébe, de alapértelmezés szerint ki vannak kapcsolva. A RAM belsejében szilárd blokk eszközt hoz létre, amelyet az operációs rendszer swap partícióként tekint meg. Azonban tömörítve van és RAM-oldalakon tárolódik, szemben a tényleges lemezen vagy NAND adathordozón. Ez rendkívül gyors I / O sebességet, valamint a rendszerszoftver kódcseréjének csökkentett kockázatát biztosítja.
Ez a technológia eredetileg az elemi OS terjesztés részeként jelent meg compcache néven. Ha elemi operációs rendszert használó felhasználók vagyunk, és most a compcache-t át akarjuk vinni egy DEB repository disztribúcióba, akkor a zRam ugyanazt a megoldást nyújtja a Linux kernel.pdate rendszeren keresztül. Az Ubuntu 12.04 és újabb verziók egyenesen a tárba töltődnek, csakúgy, mint sok más disztribúció esetén.
1. módszer: A zRam telepítése és futtatása
Ha nem érdekli az egyéni konfiguráció megadása, akkor egyszerűen kiadhatja ezt a parancsot a CLI parancssorban:
sudo apt-get install zram-config
Ez a csomag valójában egy szkriptet tartalmaz, amely szolgáltatásként futtatja, ezért automatikusan konfigurálja magát, és beállítja a szolgáltatás automatikus futtatását. Nincs szükség további konfigurálásra vagy bevitelre. Ha nagyon akarná, akkor akár a Synaptic grafikus csomagkezelőjén keresztül is telepítheti, mivel ennek ugyanaz a véghatása lenne, anélkül, hogy megnézné a keletkező hibaüzeneteket. Több mint valószínű, hogy egyáltalán nem lát érdekes eredményt.
2. módszer: A konfigurációs beállítások átadása a zRam-nak
Ez a csomag csak két funkcionális fájlt telepített néhány dokumentációval. Az egyik itt van , a másik pedig a elhelyezkedés. Ne szerkessze közvetlenül azt a konfigurációs fájlt. Ehelyett adja ki a sudo sudo service zramswap parancsot, majd egy opciót. A lehetőségek a következők:
- Rajt
- álljon meg
- státusz
- újrakezd
- újratöltés
- erő-újratöltés
A legtöbb esetben ezekre nincs szükség a használatához.
1 perc olvasás